A darabról

A darab története

Az alapötlet Soós Sándorné Rózsa tanárnőtől származik, a gimnáziumi magyar tanáromtól, aki 2003-ban szeretett volna megszervezni egy zenés megemlékezést október huszonharmadikára. Ebben az én feladatom az volt, hogy különböző szerzőktől kísérjek számokat zongorán. Végül összeszerveztünk egy 16 fős zenekart, amellyel majdnem eredeti hangszerelésben (sőt néha nagyobb együtessel) szólaltak meg a számok. Ez akkora sikert aratott – mivel mindent élőben szólaltattunk meg diáktársaimmal – hogy meg kellett ismételni november 4-én este. Ekkor támadt az az ötletem, hogy március tizenötödikére saját darabot írok.

2004 decembere és 2005 májusa között írtam meg végül. Ezzel párhuzamosan készültem az érettségire és írtam a ballagási misét is. 2005 január végére elkészült az a kilenc szám, amely már elegendő mennyiségű anyagot biztosított egy verses-zenés ünnepi megemlékezéshez, és hat hét még volt, hogy próbáljunk rá. A Ferences Gimnzáiumban sok lelkes zenész diáktársamnak és a magyar tanáromnak, Soós Sándornénak köszönhetően hamar összejött a zenekar és a tánckar, amely együtt 90-100 főt számlált. Rózsa tanárnő lelkesen kereste a prózai részeket, és külön szavaló-próbákat tartott. Holló András koreografálta meg a zeneszámokat és tanította be az akkori 11. évfolyamnak. Tíz alkalommal jött össze a zenekar a nem kis erőfeszítést és türelmet igénylő próbákra, amelyek viszont fantasztikus hangulatban teltek el. Az iskola szponzorált mindenféle igényt, többek között 35 kottalámpára is beruházott, amelyet az esti előadáson használtunk. Lelkes és örömteli volt ez az időszak, hatalmas, a 2003-ast messze felülmúló sikert aratott mindkét előadás, de leginkább annak örülök, hogy hosszú idő után bebizonyította a diákság, hogy jó cél érdekében időt és fáradtságot nem kímélve tud együtt dolgozni.

Az előadás után kb. egy hónappal kezdtem azon gondolkodni, hogy érdemes lenne befejezni a darabot, megzenésíteni a tanárnő által beletett prózai részeket, és ezzel egy komplett albumot nyernénk. Buzdított és lelkesített Csemiczky Miklós tanár úr is, aki végig nagyon pártolta tevékenységemet. A munka gyorsan folyt, majd az írásbeli érettségik körül elkészült a teljes, 148 oldalas partitúra, amelyhez nyáron kidolgoztam az összesen 1200 oldalnyi szólamanyagot.

A zenekar

Eközben elhangzott ballagásunkkor a Szentmisén Missa Brevis c. darabom, amelyet szintén ekkor írtam. Ezt a Szentendrei Kamarazenekar és a Musica Beata kórus mutatta be, szintén nagy sikerrel. Ekkor ismerkedtem meg Gável Gellérttel, a Gável-testvérek együttes gitárosával, énekesével és zeneszerzőjével, aki a szentendrei Vujisics Tihamér Alapfokú Művészeti Oktatási Intézményben tanított ideiglenesen klasszikus gitárt. Őt kértem fel a Miséhez, hogy játtsza el a klasszikus gitár szólamot. Nagyon megtetszett neki a darab, főleg a hangszerelése, és cserébe felkért, hogy június végén tartott esküvőjére hangszereljek. Örömmel vállaltam, nagyon megszerettem a számokat, amelyekkel dolgoztam. Az esküvő gyönyörűen sikerült. A zenekarban magam is játszottam harsonán és zongorán. A próbák alkalmával ismertem meg személyesen a Gável-testvérek együttes tagjait, Csiszér Lászlót, és számos más igen jó zenészt, akiket később felkértem az Üzen március felvételeihez játszani. Lelkesen segítettek a szentendrei zeneiskola tanárai is, akikből a Szentendrei Kamarazenekarral egyesülve alkalom adtán össze szokott ülni a Szentendrei Szimfonikusok zenekar. Most is ez történt, bár a tél eleji betegség-hullám sok zenészt elért a felvételek idején, szerencsére az esküvő körül megismert zenészek egy része szívesen jött helyettük, és szinte beugróként játszott, ezzel megmentve a felvételeket. Hálásan köszönöm nekik, hogy így együtt tudtunk dolgozni a nem egyszer éjszakába nyúló próbákon és felvételeken. Hálás köszönetet mondok azoknak a vendégművészeknek, akik szólamvezetői szerepet vállaltak és emelték a felvétel fényét és színvonalát: Sebők Erikának, Dienes Gábornak, Szálvin Márknak, Debreczeni Ádámnak (aki egykoron szentendrén kezdte zenei tanulmányait), Borsódy Lászlónak és Bera Zsoltnak. Hálásan köszönöm Gável Gellértnek a sok segítséget, amit nyújtott: a jótanácsokat, a gitárjátékot, az éneket és a sok zenészt, akivel összehozott.

A felvételek

Sok kétséggel, félelemmel de annál több reménnyel fogtunk bele a hatalmas munkába. Szintén Gellért vitt el Solymárra Folk Ivánhoz, a Zafír Stúdióba, aki végig segítette sok ötlettel és zenei előrelátásával a munkát. Az indítás nagyon bizalomgerjesztő volt: Nagy Zsolt, Gável Gellért, Bellák Miki és Szelényi Nóri mindent megtettek azért, hogy egy jó alapot vehessünk fel, amely már magában tényleg nagyon jól szólt. Ezek után következtek csak a szimfónikusok, majd a kórus. Nem kevés időt vett igénybe ezek felvétele, de nagyon jó hangulatban teltek el a napok. Szeretetteljes segítőkészség jellemezte a zenekart, barátságok alakultak ki, vagy erősödtek meg közben, és mindenki maximális teljesítményre törekedett. Iván nagyon igényesen végezte munkáját, sokat segített nekem is egy-egy visszatérő pontatlanság vagy hasonló problémák kiküszöbölésében, vagy pl. nagyon jó ötleteket adott a zenekar ülésrendjéhez is. Végül szeptembertől december végéig elkészült a zenekari alap. Ezután következtek az énekfelvételek, amelyek sokat csúsztak, mert Török Máté szavaival: „Az énekes télen csak dísz a színpadon.” Sokan betegedtek meg, és halasztották el akár hetekkel is a felvételt, úgyhogy a márciusi megjelenésről lekéstünk, viszont az anyag igényes és szép lett. Nem vett erőt rajta a kapkodás és siettség, viszont – ahogy Tóbisz Tamás is megjegyezte – annál jobban hallatszik az a szeretet, amivel a zenészek jöttek játszani. Minden pénzért való játékból eredő esetleges közömbösségtől mentes maradt így az anyag. Hála az Úrnak értük!

Lelki és fizikai támogatások

Köszönet Istennek, hogy tehetséget adott és kitartást a darab megírásához, kidolgozásához és a fáradtságos szervezési munkákhoz! Külön köszönettel tartozom a Hajnal Projekt Design Kft.-nek, mint főtámogatómnak. Köszönettel tartozom a szentendrei Ferences Öregdiák Egyesületnek, akik alapítványukkal mellém álltak a pénzügyek rendezésében, továbbá anyagi támogatást is nyújtottak a felvételek elkészítéséhez. Köszönet Sas Ágnesnek, dr. Kepecs Gábornak, Miklóssi Istvánnak, a Nyugati magyarság c. lap főszerkesztőjének és dr. Hajnalné Procsalmy Annának a támogatásért. Hálásan köszönöm Tóbisz T. Tamásnak a rám fordított időt, a beszélgetéseket, a segítséget darabom prozódiájának helyrerakásában, hogy a szövegben rejlő nyelvi értékek jobban felszínre kerülhessenek, és a dallam hű kifejezője legyen a versnek, továbbá, hogy összehozott a Misztrál együttes többi tagjaival is. Köszönöm Dévai Nagy Kamillának a lelkesedést, hogy annyi emberrel összehozott és hogy olyan jó véleménnyel ajánlotta mindenkinek zenémet, tanítványának, Szigyártó Csabának, és minden ismerősének, akik segítettek, leginkább Dunai Tamásnak és Papp Zoltánnak. Köszönetet mondok Tardy Gergelynek és a Ferences Gimnázium kórusának a kitartó munkáért. Köszönöm Kozáry Gábornak, hogy segített a hangszereket szállítani, és hogy a sokszor nem túl jó útviszonyok ellenére nagyobb távolságokon is kifogástalan állapotban érkeztek meg a hangszerek. Hálásan köszönöm kedvesemnek, Kozáry Ágicának az inspirációt (különösen az Egy életünk, egy halálunk… c. számhoz) és a jótanácsokat, építő kritikákat, a lelki támaszt, amit nyújtott a nehéz időkben, gondokban, hogy segített Isten felé fordulnom, és mindent, amiben még megsegített. Végül köszönöm minden barátomnak és testvéremnek, aki akár háttérmunkákval vagy egy-egy imával segített.